A megszokott patikámban egyszer megkérdeztem, árulnak-e a bórt. A bór hallatán a gyógyszerész furcsán nézett rám, mert rólam, mint törzsvevőről nem feltételezte, hogy borissza lennék. Én is furcsán néztem rá, tudva azt, hogy nem kimért bor után érdeklődtem, hanem a bór felől, ezért e szónál - mintha csak előre sejtettem volna - jól megnyomtam az ó magánhangzót. Ettől függetlenül a magyarázkodás mégis rám várt, végül sikerült tisztáznom, hogy nem egy fröccsöt akartam meginni, mire elnevettük magunkat.
A patikus védelmében azért el kell mondanom, hogy a bór a gyógyászatban nem egy elterjedt vegyület, nem gyakran érdeklődhetnek iránta, ráadásul a szervezetnek nagyon kis mennyiségre van belőle szüksége, az a kevés pedig megtalálható a legtöbb gyümölcsben, főzelékfélékben, s aki kedveli a szőlőt, valamint az aszalt szilvát vagy sárgabarackot, annak egyáltalán nem kell bórpótlásról gondoskodnia.
A bór elsősorban azok számára hasznos, akiknek meggyengültek és már ritkulóban vannak csontjaik, csökkent a csontsűrűségük, ők főleg az osteoporosisos idős emberek. Vizsgálatokkal bizonyították, hogy nemcsak a menopauza után lévő nők bórhiányosak, de a férfiak sem kivételek, mert ők is hasonló eredményt mutattak, vagyis mindkét nemnél nélkülözhetetlen a bórkiegészítés, hogy a már csontritkulással kínlódó betegek állapota ne romoljon tovább. Ilyenkor azért hasznos a bór rendszeres fogyasztása, mert abban segíti a szervezetet, hogy csökkenti a vizelettel távozó kalcium és magnézium mennyiségét, melyek nélkülözhetetlenek az erős csontok képződéséhez, írja Earl Mindell A vitalitás bibliája című könyvében.
Ugyancsak Mindell könyvében leltem arra az információra, miszerint a bór javítja az agyműködést is, ha viszont az étrend alacsony mennyiségű bórt tartalmaz, akkor a mentális élénkség csökken. A neten pedig a bórnak a prosztatarák kockázatát csökkentő hatásáról találtam számos publikációt.
Csonterősítőként elengedhetetlenül fontos a sok mozgás, például a vékony csontú japán nők körében jóval kevesebbszer fordul elő combnyaktörés, mint az amerikai nőknél, mivel sokat mozognak, nem széken, hanem a padlón ülnek, napjában sokszor leülnek és felállnak, ezzel erősítve csípőcsontjukat. Ráadásul csontjaik is erősebbek, mert étrendjükben sok csontmegőrző étel szerepel, például a szójabab, mely sok növényi ösztrogént tartalmaz, és kedvelt náluk a tofu is.
De hiába ügyelünk a megfelelő tápanyagbevitelre, vagy a mozgásra, ha dohányzunk, vagy alkoholt fogyasztunk. Az előbbi gyorsítja a csontleépülést, az utóbbi pedig nehezíti a kalcium felszívódását. De egészségtelen a koffein is, kivéve, ha a kávét tejjel hígítjuk, vagy megiszunk legalább egy csésze tejet naponta.
