A bőrömmel viszonylag szerencsés vagyok, arcom bőre sem problémás, mert soha nem jelentek meg rajta gyanús foltok, kiütések, komedok (a szaruréteg által fedett, zárt fehér mitesszerek), aknék, sőt nem kínlódtam az aknékból kialakuló pattanásokkal sem, soha nem volt dolgom bőrbetegséggel. Viszont az első napsugarak mindig előhozzák szeplőimet, és az arcbőröm meglehetősen száraz. Tudom a száraz arcbőrről, hogy - mivel nem elég hidratált, zsírhiányos - az érzékenysége miatt hajlamos a ráncosodásra. Így aztán a szemeim sarkában elég korán megjelentek az ún. mosolyráncok. Számomra azonban nem tűntek taszítónak, csúnyának, inkább pozitív jeleknek tekintettem őket, hisz tulajdonosáról azt hirdetik, hogy kiegyensúlyozott, derűs, mosolygós ember. Talán ezért sem tartottam be a szakemberek szára bőrűeknek szánt intelmeit, hogy tartózkodjanak a gyakori arcmosástól, mert a víz tovább szárítja a bőrt, arcmosás után pedig a nedvesség pótlására azonnal kenjék be bőrüket hidratáló krémmel.
El kell fogadni, hogy a múló idő még a finom arcbőrt is kikezdi. Ennek ellenére, az első ráncokat látva a nők többsége pánikba esik, mindenféle praktikába kezd, regiment arckrémet vásárol, kozmetikushoz fordul, vagy otthon kínlódik élesztős bőrradírral, különböző arcpakolásokkal. És persze beszereznek különböző csodakészülékeket, amelyekkel gyúrják, simogatják, pepecselik, lámpázzák, masszírozzák, stimulálják arcukat, valamennyitől azt remélve, hogy ismét olyan gyönyörűvé válik a bőrük, mint amilyen az fiatal korukban volt. Ám az idő múlását csak késleltetni lehet, visszaforgatni nem, ezt előbb vagy utóbb tudomásul kell vennünk.
Életemben kétszer voltam kozmetikusnál: az elsőnél pórul jártam, a második ugyan jól dolgozott, a fáradozása azonban mindössze körülbelül öt napig tartott. A nők többségéhez hasonlóan, én is beálltam a sorba, és kipróbáltam sokféle kozmetikumot, sőt beszereztem ultrahangos masszás készüléket, ózonos tisztító és masszírozó szerkentyűt, vettem infralámpát és arcgőzölőt. Nem mondom, hogy ártottak volna, mégis csak egy kis ideig használtam őket, mert sajnáltam a rájuk, illetve a rám szánt időt. Bevallom, arcpakolást is készítettem, először egy citromost: egy kevés citromlébe némi mézet és egy tojás sárgáját tettem, aminek az lett a következménye, hogy a citrom összehúzó hatásának „köszönhetően” még szárazabb lett a bőröm. A másik arcpakolásomat banánból alkottam, amihez joghurt és tejfölt kevertem. Vártam a hatást, és miután hiába hittem a banán nyugtató, lágyító győzelmében, lemondtam a további kísérletezésről.
Pedig még számos más pakolással is próbálkozhattam volna, például a mindenféle bőrtípusra javasolt almával, a hidratáló, frissítő, tápláló dinnyével, az ugyancsak univerzálisan alkalmazható őszibarackkal, a bőrt összehúzó savanykás ribizlivel, a hidratáló sárgabarackkal. Megtudtam, hogy a gyümölcsökhöz hasonlóan, zöldségekkel is összeállítható arcpakolás, például a nyugtatóan ható reszelt nyers krumplival, a majonézzel, a bőrtisztító reszelt paradicsommal és uborkával, a leforrázott sóskával vagy az összeturmixolt salátalevéllel.
A kiválasztott gyümölcsöt össze kell nyomni, vagy passzírozni, majd az arcra kenve, rajta hagyni 15-20 percig. Az arcpakolásokhoz citromot, tehéntúrót, tejport, tojás sárgát, vajat, margarint, búzacsírát, búzakorpát, hidratáló arckrémet lehet adagolni. A hígításhoz megfelel a tejszín, a tejföl, a joghurt. A sűrítéshez pedig jó a főtt krumpli.
Mivel a felsorolt gyümölcsöket, zöldségeket, sőt még a majonézt is szívesen fogyasztom el, ezért úgy döntöttem, jobb megenni ezeket a finomságokat, mint az arcomra kenegetni. Különben is, mint mondják, a szépség belülről jön, ami akár még igaz is lehet. Mint ahogy az is, hogy a szépség nem tart örökké, meg kell szenvedni érte, és nem eszik kanállal.
Ettől függetlenül mégis izgat a sárgarépa pakolás, ami remek bőrpuhító, regeneráló és tápláló hatású lehet, és elkészítése is nagyon egyszerűnek tűnik: a lereszelt vagy kicentrifugázott répát, össze kell keverni kevés vajjal vagy margarinnal, egy másik változat szerint mézzel, tojás sárgával és kevés citromlével. Bár saját tapasztalatomról nem tudok beszámolni, hihetőnek tartom, hogyha sokáig az arcon marad, a sárgarépa pakolás narancssárgára színezheti az arcbőrt.
Miközben ismételten átfutottam írásomat, jöttem rá, hogy mennyi minden kimaradt belőle: nem szóltam a borogatásokról, arcmaszkokról, gyógyteákról, különféle kencékről, de például arról sem, hogy milyenek a lemosók vagy mi az a "mélytisztítás", továbbá írhattam volna krokodilürülék áldásos hatásáról is. Azt viszont, hogy a legújabb arckrémeket miért mindig csinos, fiatal, szép arcú lányokkal reklámozzák, ma sem értem
