Nemrég ismét - sokadszor - benőtt az öregujjam körme, de most már tudom, miként kell fájdalommentesen eltávolítani. Azonban, míg idáig eljutottam, nem egyszer alaposan megkínzott a húsba nőtt körmöm, és kipróbáltam, sőt elviseltem néhány eltávolítási szisztémát.
Jó pár éve, Moščenićka Dragában történt, amikor megérkeztünk - a lepakolás után - azonnal indultunk, hogy köszöntsük kedves horvát barátnőmet, Antóniát. Már menetre készen álltam az ajtóban, amikor az otthonról hozott hazai bor, kicsúszott a kezemből és a tele üveg az élével, egyenesen a bal lábam öregujjára esett. Feljajdultam a fájdalomtól, de fegyelmezett ember lévén, intettem férjemnek, semmi baj, menjünk. Kicsit sántikálva érkeztem vendégségbe, a jól sikerült viziten sok mindent kitárgyaltunk, beszámoltunk az utunkról, az eltelt időszak érdekességeiről, no és a lábamat ért balesetről, melyet oly élethűen sikerült elmondanom, hogy valamennyien jót derültünk rajta. Ekkor még az ijedelmen és a zsibbadáson kívül csak tompa fájdalmat éreztem, a „fekete leves” csak később jött. Másnapra nemcsak bedagadt az ujjam, de - mint egy kaméleon - a körmöm is elszíneződött, később pedig gennyes lett.
Ezzel a körmömmel máskor is voltak gondjaim, amin nem csodálkozom, ugyanis megszegtem minden szabályt, mellyel megelőzhettem volna. Például egy időben szűk, hegyes orrú cipőket hordtam, nyáron szívesen jártam mezítláb, és bizony néhányszor sikerült kőbe rúgnom, de leginkább a körömvágásom lehetett a ludas. Bár tudtam, hogy nem szabadna nagyon rövidre és íveltre vágnom lábam ujjain a körmöket, azzal is tisztában voltam, hogy az a helyes, ha a vágás után a két sarkuk kiáll, a rossz beidegződés miatt mégsem így tettem.
A borosüveggel történt „baleset” előtt már sok mindent kipróbáltam a benőtt körmöm kezelésére, de - mivel nekem általában be is gyulladt a köröm környéke - nem túl sok sikerrel. A különféle vény nélkül kapható krémek használata, a körömvirág oldatában történő áztatás csak az enyhébb esetekben, és a megelőző intézkedések (helyes körömvágás, kényelmes cipő viselése stb.) esetén igazán hatásos. Volt, hogy kiáztattam, és volt, amikor dunsztkötést tettem rá, és az is előfordult, hogy ambuláns kezelésen, műtéttel metszették ki a benőtt körmöm.
Az említett isztriai nyaralásom is elég kellemetlen volt, papucsban, nagy kötéssel sántikáltam egy ideig. Jó ideig szenvedtem ezzel a problémámmal, már az is megfordult a fejemben, hogy lézeres kezeléssel kellene megoldást találnom. De a szerencse mellém állt, mert a sebészeten egy szimpatikus orvosnő azt tanácsolta, hogy szorgalmasan kenegessem a beteg ujjrészt antibiotikumos kenőccsel (a nevét nem írom le, csak azt, hogy neomicint és bacitracint tartalmaz), amely - miközben enyhíti a gyulladást - annyira meglágyítja a körmöt, hogy majd könnyen ki tudom vágni vagy kaparni. Azt is hozzátette, hogyha a kivágás mégis fájdalmat okozna, akkor lencsényi érzéstelenítő Lidocain krémmel kenjem be a fájós részt. Amint sikerül a művelet, pillanatok alatt megszűnik a nyomás, a szúró fájdalom, és egy időre elfelejthetem a benőtt köröm okozta kínlódást.
Azóta többször alkalmaztam a javasolt módszert, és eddig minden alkalommal bevált. Ettől függetlenül (már csak azért is, mert a doktornő is kikérdezett róla), cukorbetegség, idegsérülés, keringési probléma, lüktető fájdalommal járó megdagadt körömágy és/vagy láz esetén az „otthoni kezelés” megkezdése előtt feltétlen célszerű orvossal konzultálni.
