Édesapám egészséges kisfiú volt, egészen addig, amíg el nem kapta egy heveny hasmenés. Hiába kapott gyógyszereket, semmi sem használt. Étvágytalansága nem múlt el, nem evett, csak ívott, de a folyadék gyorsan átment rajta, a megívott víz, azonnal kijött belőle. Édesanyja - vagyis a nagymamám - kénytelen volt csont soványra fogyott, a kiszáradás határán lévő kicsi fiát hosszú ingbe öltöztetni, mert a sok gyerek mellett nem győzte az állandó mosást. Az orvos gyógyítási tudománya kevésnek bizonyult, mert nem jött rá, nem tudta megfejteni, mi okozhatta a hasmenést, azt meg pláne nem sejtette, mivel lehetne megszüntetni. Nagyszüleim érdeklődésre, hogy mikor javul a gyerek állapota, a válasz annyi volt, ezen a fiún már nem lehet segíteni. Azt tanácsolta, nem ártana egy kis koporsóról gondoskodni, nemsokára szükség lesz rá. Már búcsúzott a doktor, amikor a csupasz fenekű gyerek megszólalt, s kért anyjától egy kis kolbászt. Nem akartak hinni a fülüknek. Az orvos legyintett egyet, teljesen mintegy már, adjanak a gyereknek belőle. A már napok óta koplaló apám a levágott kolbászt jóízűen megette. Furcsa mód, a füstölt, nehéz falatok nem ülték meg gyomrát, nem lett tőle hányingere. Sőt, segített rajta, és csodák, csodája, meggyógyult.
Bárki megfigyelheti, hogy a gyerekek gyakran esznek piszkot, a földről felveszik a leejtett falatot, nem törődve azzal, hogy az poros, koszos lett, bekapják és megeszik, ami arról árulkodik, kellene nekik egy kis szilícium vagy kalcium és D-vitamin.
Egy saját példám is eszembe jutott. A már hosszú ideje tartó szigorú vegetáriánus étrendünkön azért lazítottunk, mert szervezetünk jelezte, több fehérjére lenne szüksége. Mindez az iráni Sirázban történt, ahol több mint egy évtizedes zöldségevő, húsmentes étrendünk után - csökkentendő a fehérje hiányunkat - megkívántunk egy doboz szardíniát. Ez az alkalom „pálfordulást” hozott étkezésünkben. Azóta a zöldséges ételek mellett - többnyire hétvégenként - halat is fogyasztunk.
Tudom, nem mindenki szervezete működik így, nem ad megfelelő tippet arra vonatkozóan, milyen vitaminban, vagy ásványi anyagban dús ételt kellene ennie ahhoz, hogy segítsen szervezetének. Persze lehet, hogy sokan nem értik meg, nem ismerik fel a jelzést, vagy nem tartják fontosnak, mire lenne szükségük, mit kéne fogyasztaniuk, hogy pótolják a hiányt és étrendjüket kiegészítsék a megkívánt, de főleg szükséges étellel. Érdemes odafigyelni ezekre a kívánós jelzésekre, figyelembe venni azt, hogy miféle ételeket kívánunk, hisz testünk ilyenkor arra figyelmeztet minket, hogy az adott élelmiszerre - zöldségre, gyümölcsre, főzelékre, húskészítményre stb. - jellemző tápanyagból, vitaminból ásványi anyagból vagy nyomelemből nem kap eleget szervezetünk. Ezt nem szabad összetéveszteni a válogatással.
Ha megkívánjuk
- a nyers káposztát, például a káposztasalátát, akkor valami gondunk lehet a gyomrunkkal vagy bélrendszerünkkel, ugyanis az U-vitaminban gazdag káposzta (sőt a kelkáposzta is) képes regenerálni a gyomor és a belek sérült nyálkahártyáját.
- a joghurtot, akkor valószínűleg K-vitaminra lehet szükségünk. A K-vitamin hiányára utalhat például, ha nagyon megy a hasunk, ha gyakorta vérzik az orrunk.
- a fokhagymát és petrezselymet, akkor szervezetünknek vízhajtót igényel.
- a pörkölt mogyorót vagy a még hizlalóbb amerikai mogyorókrémet, akkor B-vitaminra áhítozunk, ami arról árulkodhat, hogy elég stresszesen élünk.
- az almát, akkor magas lehet a koleszterin szintünk, mert ez a gyümölcs kiválóan alkalmas koleszterinünk szabályozására, emellett persze az sem elhanyagolható, hogy muníciót kaphatunk kalciumból, magnéziumból, foszforból, káliumból.
- a tejet, a sajtot (általában a tejtermékeket) valamint a halat, különösen a lazacot, a szardíniát, és szívesen ropogtatunk amerikai földimogyorót, eszünk babot, akkor bizonyára kalciumból kellene több szervezetüknek.
- az ecetes savanyúságot, uborkát, paprikát, csalamádét, akkor káliumból szorulunk pótlásra.
- az olajbogyót, akkor a só hiányzik étrendünkből. (A magas vérnyomásban szenvedők ne higgyenek a sós olajbogyó kívánalmuknak, akiknek viszont csökkent pajzsmirigyműködésük, nyugodtan egyenek ezekből a sós bogyókból.)
- a főtt kukoricát, a fügét, az almát, vagy szívesen eszünk vagy iszunk citromot, ropogtatunk különböző olajos magvakat és kedvünkre valók a zöld főzelékek, akkor a magnéziumot kell pótolnunk, ami segít a depresszió leküzdésében, megszünteti a gyomorrontást, és véd a szívroham ellen.
- a sós ételeket, akkor minden bizonnyal a pajzsmirigyünkben kevés a jód, vagy a nátriumszintünkkel van probléma. A magas vérnyomással kínlódók azonban ne egyenek túl sós ételeket.
- a sajtot, akkor nemcsak kalciumra vágyunk, hanem foszforra is.
- a brokkolit, akkor több foszforhoz és kalciumhoz jut szervezetünk, mintha sajtot ennénk, ráadásul kevesebb kalóriát tartalmaz, mint a sajt.
- a babot, lencsét, borsót, szilvát, akkor meglehet, hogy a rézre van szükségünk.
- a vajat, akkor túl sok zöldségfélét ehetünk, aminek következtében kevés telitett zsírhoz jut szervezetünk.
- a majonézt, akkor kevés zsiradékot eszünk, különösen jellemző a vega koszton élőkre.
- a szójás kínai ételeket, akkor sóhiányban szenvedünk. De óvatosnak kell lennünk, mert egyes, a kínaiak által előszeretettel használt fűszerkeverékek, ízfokozók az arra érzékenyeknél kellemetlen mellékhatással járhatnak, nemcsak arcpirulást, hanem fejfájást, vérnyomás növekedést is okozhatnak.
- a sárgadinnyét, akkor nagyon sokféle ásványi anyagra: káliumra, kalciumra, magnéziumra, foszforra és C- vitaminra éhezünk.
- a vöröshagymát, akkor valószínűleg megfázhattunk vagy sokat dohányoztunk, esetleg füstös, rossz levegőn voltunk, mert lélegzetvételünk nehézkes, de nemcsak a légzésünkkel adódhatott problémánk, hanem a tüdőnkkel is.
- a tojást, akkor fehérjén kívül szelénre is szükségünk van, valamint a tojás sárga zsírját, a koleszterint oldó kolinra is.
- a belsőségeket, a halat, az élesztőt, vagy a tojást, az olajos magvakat, az arra figyelmeztet, hogy szükségünk lehet B-vitamin, magnézium és kalcium szedésére.
- a banánt, akkor káliumra vágyakozik szervezetünk, melynek fogyasztása különösen azoknak ajánlott, akik vízhajtót szednek.
- a fanyar gyümölcsöket, mint például a somot, a birsalmát, akkor máj vagy epehólyag problémánk van.
- a tejet, akkor kalciumból kell több szervezetünknek.
- a fagylaltot, a parfét, a csokoládét, a kólát, akkor valószínűleg cukorhiányunk van, vagy vágyunk egy kis értéktelen finomságra.
- a diót, akkor fehérjére, B-vitaminokra és zsiradékra van szüksége szervezetünknek. A stresszes, ideges emberek inkább kívánják meg a diót, mint a kiegyensúlyozottak.
- a zöldségeket, a tökmagot, és búzacsírát, akkor szervezetünk cinkre áhítozik, amit a körmökön megjelenő fehér foltok is jelezhetnek.
A példákat hosszan lehetne sorolni, a lényeg az, hogy ha valamit nagyon megkíván szervezetünk, hallgassunk rá. Megjegyzem, sok esetben ugyanennek a fordítottja is igaz, vagyis ha valamilyen ételt, melyet eddig kedveltünk, egyik napról a másikra - látszólag minden ok nélkül - elutasítunk, az is jelezhet megszívlelendőt.
[Cikkem megírásához az ötletet – saját tapasztalataim mellett – Earl Mindell 1985-ben megjelent Vitamin Biblia című könyve adta.]