Miután az élesztő történetét elolvasná, javasolom, e cikk olvasását követően keressék fel „Az élesztő olcsó vitaminbomba, bőrtápláló és állítólag fogyaszt is” írásomat. Javasolom, mert érdekes!
„Tanulságos az a leírás, amelyet Plinius a római történetíró Kr.sz. után 23-ban állított össze az ógörög és római természettudományról, és ebben szerepelteti az élesztő őseit. Hispániában és Galliában már ebben az időben használtak élesztőt a kenyérsütéshez. Plinius szerint a köles lisztet musttal dagasztották és így erjesztették a kenyértésztát. A régi egyiptomiak is ismerték a kovászkészítést: a kenyérsütők maguk csinálták az élesztőt, amely kevés komlóból, búzalisztből, tojásfehérjéből és kevés mézből állt. Az északi országokban sörélesztővel és köles liszttel készült az erjedési anyag, ebből gombócot formáltak, árnyékos helyen, a levegőn megszárították és hideg helyre tették el. A régi rómaiak bab-, vagy búzakorpával, musttal, vagy újborral összekeverték, rudacskákat formáltak, a napon megszárították. Használat előtt vízben főzték és búzaliszttel összekeverve kovászt készítettek. 1670-ben a párizsi parlament hosszas huzavona után megengedte, hogy Franciaországban a sörélesztőt kenyérsütéshez használhassák.”
Forrás: Steiner Gyula: Cukrászok és sütők háborús kincses ládája.Tudományos-, Szakkönyvkiadó és Könyvterjesztő Vállalat, 1942 Budapest