Már közel másfél éve, hogy a kelleténél több só fogyasztásának káros egészségi hatásairól írtam, és - noha az ellenkezőjét sohasem állítottam - már akkor jeleznem kellett volna, hogy az ott megfogalmazott intelmek az ételekkel és italokkal bevitt cukor esetében ugyanúgy érvényesek. Sőt ez utóbbi még a sónál is több problémát okozhat. Olyannyira, hogy egyes szakértők a napjainkban fogyasztott ételek közül a finomított cukrot tartják az egyik legveszélyesebbnek.
A legfőbb baj az, hogy sokan vágyódnak édességre, többnyire valamilyen csokoládés finomságra. Ugyanis a közhiedelem úgy tartja, hogy a csokoládé fogyasztás során endorfinok („boldogság hormonok”) szabadulnak fel az agyban, amitől a csokoládét evő szebbnek, jobbnak látja a világot. Én azonban nem nagyon hiszek ebben. Néha-néha ugyan magam is megkívánom az édességet, közte a csokoládét is, de minden eltévelyedésemet bánom, hisz utána - a savasságom miatt - begörcsöl a gyomrom, a szám, pedig oly savanyú lesz, mintha előzőleg ecetet kortyoltam volna. De az is meggondolásra késztet, hogy a cukor rettenetesen hizlal.
Sokféle cukor ismeretes, állítólag több mint száz különféle édes anyagot neveznek cukornak. A legelterjedtebb cukor a szacharóz, amit a cukornádból-, vagy cukorrépából állítanak elő, a porcukor porított szacharóz. Fruktóznak hívják a gyümölcsökben és a mézben található természetes cukrot. A glükóz - hétköznapi nevén a szőlőcukor - a szervezet vércukra, amiről tudni kell, hogy ez a legkönnyebben felszívódó szénhidrát. A maltóz, vagyis a malátacukor két szőlőcukor (glükóz) molekulából felépülő diszacharid. A laktóz, vagy tejcukor - mely ugyancsak kettős cukor - az emlősök tejének a cukorkomponense.
Jó tudni, hogy nemcsak a cukorgyártáshoz használt cukorrépa és cukornád tartalmaz sok cukrot, számos gyümölcs ugyancsak jelentős cukorforrás, bőséges a cukortartalma a juharfának, vagy egyes pálmafáknak, elsősorban a datolyapálmának, és ami szinte hihetetlen, a ciroknak is. A melaszt, amit a cukorrépa vagy cukornád nedvéből bonyolult művelet során szirupként nyernek ki, szintén érdemes megemlíteni. Kétféle melaszt különböztetnek meg a világos melaszt sütéshez, édesség és rum készítéséhez használják, sötét, melynek a cukortartalma meglehetősen kevés, nem ajánlott emberi fogyasztásra, elsősorban takarmányozásra szolgál.
Sajnos napjainkra a cukorfogyasztás minden korábbit meghaladó szintet ért el, azt is mondhatnánk, hogy cukorfüggő társadalomban élünk. Száz évvel ezelőtt átlagosan évente 8-10 kg cukrot fogyasztottunk, manapság viszont az emberek többsége a testtömegét meghaladó cukormennyiséget töm magába. Az emberi test képtelen feldolgozni ezt a rengeteg finomított szénhidrátot.
A finomított cukor sem rostot, sem ásványi anyagokat, sem proteint, sem zsírokat, sem enzimeket nem tartalmaz, csupán üres kalóriákat. Amikor az ember finomított cukrot fogyaszt, a szervezet az egészséges sejtektől kölcsönöz vitális tápanyagokat, hogy képes legyen hasznosítani a tökéletlen táplálékot. Ez a szervezet saját vitamin-, ásványi anyag- és enzimkészletének a kimerülését okozza. Ha a cukorfogyasztás folyamatos, sav-túltengés alakul ki, és még több ásványra van a szervezetnek szüksége a sav-bázis egyensúly helyreállításához. Ha a testben hiányoznak a cukros anyagcseréhez szükséges tápanyagok, nem képes megfelelően működni, és a mérgező maradványoktól, salakanyagoktól megszabadulni. Sokszor oly sok kalciumra van szükség a cukor hatásainak semlegesítéséhez, hogy a csontok porózussá válnak.
A cukor nagyon sűrűvé és ragacsossá teszi a vért, ami megakadályozza, hogy kellő mennyiségű vér jusson az ínyt és a fogakat éltető tápanyagokkal tápláló hajszálerekbe. Ezért betegszik meg az ínyünk és mennek tönkre a fogaink. A cukor fogyasztása növeli a fogszuvasodást, különösen az olyan cukorral édesített készítmények növelik a kockázatot, melyek ragacsosak és hozzátapadnak a fog felszínéhez. A szuvasodás kockázata jelentősen csökkenthető, ha ezeket a táplálékokat elhagyjuk az étrendünkből.
A diabétesz a másik közismert betegség, melyet ugyanúgy okozhat a cukorfogyasztás, mint a magas zsírtartalmú táplálék. A cukorbetegség lényegében a hasnyálmirigy működési zavara, mely nem képes elegendő inzulint termelni, amikor megnő a vér cukorszintje. A koncentrált cukorbeviteltől sokkot kap a szervezet, melynek következtében hirtelen megemelkedik a vér cukorszintje. A túlmunkától a hasnyálmirigy kimerül, és diabétesz üti fel a fejét. Ha viszont a vérben lévő nagy mennyiségű cukor miatt aktivizálódó hasnyálmirigy túl sok inzulint termel, a hirtelen lecsökkenő cukorszint - szédüléssel, remegéssel, erős szívdobogással, verejtékezéssel járó - hipoglikémiát okozhat.
Az epekőhöz vezető út édességgel van kikövezve, a finomított cukor az egyik legfőbb táplálkozási kockázati tényező az epekő betegség kialakulásában. Az epekövek zsírokból és kalciumból épülnek fel. A cukor felboríthatja az ásványi egyensúlyt, ennek következtében a kalcium toxikussá vagy nem funkcionálóvá (salakká) válhat, és lerakódik valahol a testben, többek között az epekőben. Az epekövek görcsös, feszítő fájdalmat, puffadást és étel-intoleranciát okozhatnak.
A cukor másik, mostanában előtérbe került problémája, hogy különféle mentális zavarokat okozhat. Az agyunk nagyon érzékeny és gyorsan reagál a testünkben végbemenő kémiai változásokra. Amikor cukrot fogyasztunk, sejtjeink B-vitaminja a cukormolekulák lebontása közben elhasználódik, ami viszont gátolja az inzulin-termelést. Az alacsony inzulintermelés magas cukorszintet eredményez a véráramban, amely labilis mentális állapothoz, zavart elméhez vezethet és kapcsolatban állhat a fiatalkorú bűnözéssel. Egyes orvosi vélemények szerint számos bűnöző cukorfüggő, és a heves érzelmi kitöréseik gyakran a „cukorzabálást” követik.
A finomított cukrot egyesek drognak tekintik, mivel a tisztítási eljárás során a táplálék minden értékes anyaga - a vitaminok, ásványi anyagok, fehérjék, zsírok, enzimek, vagyis minden olyan összetevő, mely élelemmé teszi - eltávolításra kerül, kivéve a kalóriát tartalmazó tiszta szénhidrát. Számos táplálkozási szakértő állítja, hogy a fehér cukor kifejezetten veszélyes, akárcsak a drogok, különösen, ha nagy mennyiségben fogyasztják. A fehér cukor valójában nem táplálék, egy kémiai vegyület, melyet növényekből vonnak ki, tisztább, mint a kokain, és sok mindenben emlékeztet is rá. A valódi neve szacharóz vagy nádcukor, vegyi képlete C12H22O11. Ez 12 szénatomot, 22 hidrogén atomot és 11 oxigén atomot tartalmaz, semmi többet nem ad. A kokain vegyjele C17H21NO4, vagyis a fehér cukor és a kokain között gyakorlatilag annyi a különbség, hogy az előbbi nem tartalmaz nitrogént.
Vagyis a cukorgyártás mechanikai és kémiai folyamata során az összes vitamin, ásványi anyag, fehérje, zsír, enzim és minden tápanyag eltávolításra kerül, a végtermékben csak a cukor marad. Az összes kálium, magnézium, kalcium, vas, mangán, foszfát és szulfát kárba vész, az A, D és B vitamin szintén megsemmisül. Az aminosavak, vitális enzimek, telítetlen zsírok és a rostok úgyszintén. Kisebb-nagyobb mértékben a többi finomított édesítő, gabona szirup, juharszirup stb. is hasonló kedvezőtlen változásokon megy keresztül.
Ha kétségünk lenne a cukorfogyasztás ártalmairól, hagyjuk el néhány hétre az étrendünkből a szacharózt (répacukrot, nádcukrot), és hamarosan észre fogjuk venni a különbséget. De az is nyilvánvalóvá válik, hogy hozzászoktunk a fogyasztásához, cukorfüggőkké váltunk, ugyanis megvonási tünetek jelentkeznek. A legfőbb baj, hogy fogalmunk sincs róla, valójában mennyi cukrot fogyasztunk, például azt, hogy egy doboz (3.3 dl) Cola 11 teáskanál cukrot tartalmaz, nem számítva a koffeint.
De azok sincsenek biztonságban, akik nem tesznek cukrot a teájukba, és édességeket sem esznek.
Ugyanis bizonyos sós termékek is több cukrot tartalmaznak, mint a jégkrémek, és a készételek, reggeli müzlik, sőt a diétás élelmiszerek szintén jelentős mennyiségben tartalmazhatnak hozzáadott cukrot. Állítólag az elmúlt 30 évben az élelmiszergyártók megduplázták az élelmiszerek cukortartalmát. Sok esetben akkor is kap szervezetünk cukrot, amikor nem számítunk rá. ilyenek például a szénhidrát-édesítők, melyek tartalmaznak cukrot, csak más néven árusítják azokat. Hogy a só vad izét elnyomják, cukrozzák a sós mogyorót, a sós mandulát, de van a mogyorókrémben, a leveskockákban, a tejporban, a különböző zöldség- és főzelékkonzervekben is. Ha ketchupot eszünk, nem tudjuk, hogy a népszerű paradicsomszószban több a cukor, mint a jégkrémben. Számos ételünk is kíván cukrot, a húsleves, zöldségleves intenzív ízű, ha csipetnyi cukrot adunk hozzá, de dukál a paradicsommártásba, illik a paradicsomos káposztába és a paradicsomos krumpliba, és a magyar módra készített saláták ugyancsak szeretik a cukrot.
Cambridge-ben az egyetem kutatóorvosai kidolgoztak egy új vizelet tesztet, mely alkalmas a cukorfogyasztás mérésére. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a kövér emberek nagyon alábecsülik az általuk fogyasztott cukor napi mennyiségét. Olyan is előfordult, hogy az illető a javasolt napi adag négyszeresét, 207g-ot fogyasztotta el az ételeiben elrejtve. A vizeletükben kimutatott cukor elsősorban az asztali cukorból, a feldolgozott élelmekből, süteményekből, kekszekből és üdítőitalokból származott. Sajnos az emberek elsősorban a zsírfogyasztásra koncentrálnak, magas kalóriatartalma és a szívbetegségekkel való kapcsolata miatt. A cukorral az a fő gond, hogy üres kalóriákból épül fel, ezért a fogyasztása szokássá válhat, cukorfüggőség alakulhat ki.
A Princeton Egyetemen (USA) laboratóriumban patkányokat magas cukortartalmú ételekkel tápláltak, majd amikor az ételükből eltávolították a cukrot, észrevették, hogy a patkányok idegessé, izgatottá váltak, hasonló tüneteket produkáltak, mint a cigarettától, vagy morfiumtól megfosztott dohányosok, kábítószeresek. Egy másik vizsgálat pedig azt mutatta, hogy amikor a számukra élvezetet nyújtó édes, sós és zsíros ételeket szintetikus vegyszereket használó tápokkal helyettesítették, a patkányok hatszor annyit ettek, mint korábban.
A sok cukor fogyasztása nemcsak a testsúlyt növeli, hanem a diabétesz kialakulásának a kockázatát is. Különösen a magas kalóriatartalmú cukrozott italok veszélyesek, mert ezek nemcsak a cukorbevitelt növelik, hanem - a test étvágyszabályzó központját megzavarva - az elfogyasztott szilárd táplálék mennyiségének növekedéséhez is hozzájárulnak.
Azonban a legfenyegetőbb a magas cukorfogyasztás és a rák közötti kapcsolat. Egy újabb európai tanulmány szerint a nők esetében a vér nagyon magas cukortartalma 26%-kal növeli a hasnyálmirigy, a bőr, a méh- és a húgyúti rák kialakulásának a valószínűségét. Egy másik tanulmány, melyet Svédországban készítettek, azt állítja, hogy napi kettő vagy több cukros ital fogyasztása 90%-kal növeli a hasnyálmirigy-rák kockázatát, míg azok, akik cukrozzák ételeiket és naponta legalább ötször isznak, 70%-kal növelik a megbetegedés valószínűségét.
A kutatók azt is kimutatták, hogy a sok cukor növeli a testre nehezedő oxidációs stresszt, a szabadgyökök veszélyeztetik az egészséges sejteket, korai öregedéshez és rákhoz vezethetnek. A keményítőben gazdag ételek - pl. burgonya, rizs, fehér kenyér - túlzott fogyasztása ugyancsak növeli a hasnyálmirigy rák veszélyét. Ugyanis a keményítő gyorsan cukorrá alakul a szervezetben, melynek lebontása több inzulint igényel.
De nemcsak a krónikus betegségekkel való kapcsolata a cukorfogyasztásnak az, ami a tudósokat aggasztja. A gerontológus szakértők nemkívánatosnak tekintik a cukorfogyasztást, megjegyezve, hogy melléktermékeik vércukorszint-növelő hatásúak. A vércukor reakcióba lép a test olyan ásványi anyagaival, mint a vas és a réz, szabad gyököket hoznak létre, melyek megtámadják a sejteket. Ezek egyik hatása lehet a ráncosodás, korai öregedés. De arra vonatkozóan is erős, és megalapozottnak tűnik a gyanú, hogy a sok cukorbevitelnek szerepe lehet az öregkori látásromlásban, és a szellemi leépülésben is.
A brit dietetikusok szerint a még tolerálható napi cukormennyiség az összes kalória-bevitel 10%-a. Ez napi 2000 kalóriafogyasztást feltételezve kb. 50 grammnak felel meg. (Egy teáskanál cukor 4 gramm és 16 kalóriát tartalmaz.) Általános szabályként elmondható, hogy azok az ételek, melyeknek 100 grammja több mint 15g cukrot tartalmaz, magas cukortartalmúak, míg az 5g-nál kevesebbet tartalmazók, alacsony cukortartalmúaknak tekinthetők. Ezt az információt az élelmiszerek címkéin megtalálhatjuk. Ha az ételben lévő szénhidrát grammokban megadott mennyiségét elosztjuk 4-gyel, megkapjuk, hogy hány teáskanálnyi van benne. A napi cukorbevitel nem lehet több mint 12. Természetesen ehetünk továbbra is magas cukortartalmú dzsemeket, csak vigyázzunk a mennyiségére.
Ha sikerült felfedeznünk az étrendünk cukor csapdáit (a cukor jelenlétét elárulja az összetevő „óz” végződése!), könnyebb dolgunk lesz a cukorbevitelünk mérséklése. Válasszuk a teljes kiőrlésű gabonákat vagy a zabkását az édesített változatuk helyett. Az édes gyümölcsszirupokat cseréljük le gyümölcslevekre, a cukrozott italok helyett inkább szénsavas vizet igyunk. A gyümölcscukor (fruktóz) lassabban szívódik fel, kevésbé növeli a vér cukorszintjét, mint a szacharóz (mely a feldolgozott készítményekben, süteményekben található). Ráadásul a gyümölcsökben sok hasznos ásványi anyag, vitamin és rost található.
Figyeljünk oda a barnacukorra is, bár néhány ásványból - pl. káliumból, magnéziumból többet tartalmaz - proteinekben és vitaminokban pont olyan szegény, mint a fehér párja. És persze vigyázzunk a többi - feldolgozott ételekben található - cukorváltozattal (glukóz, dextróz, fruktóz, szirupok, laktóz, maltóz, hidrolizált keményítő, melasz) is. A legbiztosabb módszer, ha házi készítésű ételeket fogyasztunk, és kerüljük a feldolgozott, csomagolt ételeket. A bőrünk, az egészségünk és a csípőnk köszönetet fog mondani érte.