Valamelyik téli napon történt, hogy egy beteg társaságában, lifttel tartottam a reuma-rendelésre. Az ismeretlen nő látva, hogy milyen nehezemre esik a járás, afelől érdeklődött, mi a bajom. Válaszom a legkomolyabban, úgy hangzott: „begyulladt a burzám.” Ezt hallva, a hölgy éktelen nevetésbe kezdett, jópofának vélt válaszomon egész testében rázkódva hahotázott, annyira, hogy még a szemeiből is kicsordult pár könnycsepp. A jóízű nevetés ragadós, mert az ismeretlen jókedvén felbuzdulva – noha alig álltam meg a lábamon -, én is elkezdtem döcögve nevetni.
Azóta jó néhány embert megnevetetett a begyulladt burzám, és a legtöbbször - bár olykor kínomban - én is velük együtt derültem magamon. Néhány esetben kíváncsian kérdeztem rá, egyáltalán tudják-e, hogy mi az a burza. A válasz minden esetben nemleges volt, vagy az, hogy fogalmam sincs, micsoda az. A megkérdezettek furcsa arckifejezése alapján, tréfát, viccet sejthettek, vagy ismeretlen szexfélére, esetleg valamilyen intim testrészrészre gondolhattak. Pedig a begyulladt burza, vagyis a burzitisz egyáltalán nem nevetnivaló. Fájdalmas, senkinek nem kívánom.
Burzitiszem történetét röviden felelevenítve, az egész 2013 novemberében kezdődött. Az egyik hétvégi nap reggelén, alig tudtam felkelni az ágyból. Amikor végre sikerült felállnom, képtelen voltam stabilan ráállni a bal lábamra, alig tudtam menni, még sántikálva is nehezen jutottam előre, ez is csak minden útba eső tárgyba kapaszkodva sikerült. A lépcsőzés pedig valóságos kínfájdalmat okozott. Minden egyes lépcsőfoknál, lépésnél éles szúró fájdalom nyílalt végig a lábamban, a combomtól lefelé és felfelé, egészen a derekamig. Nem tudtam mire vélni, mi történhetett velem. Előző nap ugyanis még semmi előjelét nem észleltem. Nyomorúságosan telt a hétvége, bicegve húztam a lábam, és a fekvés sem hozott javulást.
Úgy terveztem, hétfőn majd segít rajtam a szakorvos. Arról viszont teljesen elfeledkeztem, hogy nem olyan egyszerű bejutni az SZTK reumatológus orvosához. Oly sok a beteg, hogy az időpontkérésnél jelezték, három hét múlva jöhetek. Férjem még aznap a neten keresett egy magánrendelőt, ahol alapos vizsgálat után megállapították, ez nem más, mint burzitisz. A gondos vizsgálat, az injekciók, a javasolt jó tanácsok, és a borsos vizitdíj után reméltem, pár nap múlva túl leszek rajta. Tévedtem, mert a fájdalmaim csak néha csökkentek. Hiába szedtem a gyógyszereket, kaptam az injekciókat, jegeltem a begyulladt területet, kaptam ritexes pakolást a derekamra, s kenegettem többféle géllel a fájós testrészem, a fájdalmaim csak nem akartak elmúlni.
Legutóbb, a magán rendelésen reuma orvosnőm javasolta, hogy az injekciók mellé szedjek B6 vitamint. És a B6 csodát tett, mert tudtam járni, egyenesen és nem úgy, mint egy ingaóra. Ennek örömére, félretettem a vitamint, ami azonban hiba volt, mert fájdalmam azonnal kiújult.
Mint általában minden rosszban, a burzitiszben is volt valami jó, ugyanis megtanultam, hogy mik azok a burzák, hol találhatók, mi a funkciójuk és azt is, hogy mi az a burzitisz. Persze jobb lett volna nem megtapasztalnom. Néhány bonyolult magyarázat és orvosi meghatározás után, az MSD orvosi kézikönyv a családban című szakkönyvben a következőket olvastam: „A burzitisz a burza (ízületi folyadékot tartalmazó lapos tömlő, mely csökkenti a súrlódást ott, ahol a bőr, az izmok és a szalagok dörzsölődnek a csontok felett. Fájdalmas gyulladása, s burzitisz legtöbbször a vállízületben alakul ki, de gyakori a könyök, a csípő (trokanter burzitisz), a medence, a térd, a lábujj és a sarok (Achilles-ín burzitisz) tömlőinek gyulladása is.(…) A burzitisz fájdalmas, és rendszerint korlátozza a mozgást, de a jellegzetes tünetek attól függenek, hogy a gyulladt tömlő hol található.(...) Az akut burzitisz hirtelen alakul ki. A gyulladásos terület - mozgatásra vagy érintésre - igen fájdalmas.” És azt is megtudtam, hogy a nagytomporom nyálkatömlője gyulladt be, amit Bursitis trochanterica néven említ az orvosi szakirodalom.
És végül azt is pozitívumként értékelem, hogy sikerült néhány embert jókedvre derítenem.
