Vallom, hogy a szívből jövő, jókedvű nevetés remek dolog, lelki nyavalyákra pedig kitűnő gyógymód, a nevetés ellazítja az embert, elfeledteti az izomfeszülés okozta görcsöket, kiragad az álmosságból, kizökkent a rossz stressz hatásából, elvonja a figyelmet az ártó nyugtalanságtól, bánattól, félelmektől.
A híres francia író, humanista Rabelais (1494?-1553), aki ráadásul orvos is volt, a szenvedéseik enyhítésére, a betegségek megelőzésére leghasznosabb orvosságként a geloterápiát, vagyis a nevetést ajánlotta. Fennmaradt mondása szerint: “A nevetés jobb, mint könnyek ontása,/Nevetésről ismerszik az ember!/Éljetek vidáman!”
Colton (1814-1898) amerikai aneszteziológus és újító, mint fogorvos elsőként alkalmazta érzéstelenítőként a kéjgázt foghúzásnál. Meggyőződött arról, hogy a dinitrogén-oxid (nitrogén-oxidul), vagyis a nevetőgáz, illetve kéjgáz belélegezve mámoros kábulatra, jókedvre deríti pácienseit. New Yorkban mutatta be a gáz hatását, majd John Alennel megalapította a Colton Fogászati Egyesületet (Colton Dental Association), amely népszerű foghúzó szolgálat lett az USA-ban.
Ma már tudományosan is igazolt a nevetés stresszoldó, fájdalomcsökkentő hatása, ugyanis a nevetés hatására a szervezet endorfint termel, ami egyfajta mellékhatás nélküli kábítószer. Sajnos, ahogy felnövünk, egyre kevesebbet nevetünk. A gyerekek még naponta átlagosan 300-400-szor nevetik el magukat, a felnőttek pedig mindössze 15-ször. A túlzott stressz köztudottan súlyos betegségeket - magas vérnyomást, keringési zavarokat - okozhat, sőt azt mondják, hogy a daganatos betegségek kialakulásában is van szerepe. Emiatt egyes országokban gyakorlat, hogy a munkahelyen a dolgozók rövid ideig tartó hahotázással indítják a napot, a tapasztalat szerint így jobb kedvvel, energikusan kezdik a munkát.
A nevetésterápia eredete Indiába nyúlik vissza, ugyanis a Mumbaiban élő dr. Madan Kataria indiai orvos, a nevetés jótékony hatását felhasználó nevetés jóga (Laughter Yoga) kidolgozója hozta létre 1995-ben a Hahotaklub mozgalmat. A mozgalom már szinte az egész világot behálózta. Kataria - jóga tanárként - hamar rájött, a nevetéshez nem kell tényleges ok, nem szükséges a viccmesélés, tréfálkozás nélkül is kacaghatunk. A hahotaklub foglalkozásokon elegendőek az intenzív, mély légző- és az ezeket megelőző bemelegítő gyakorlatok, majd a nevetés jókedve már jön magától. A részvevők nem egymáson nevetnek, hanem minden ok nélkül. Minden órának megvan az alap koreográfiája, vannak bemelegítő-, nyújtó-, és légző gyakorlatok, majd jöhet a nevetés. A nevetés beindítja az örömhormon termelést, ami újabb nevetést generál, jobb közérzetet és kedélyállapotot biztosít.
A nevetés jótékony hatását példázza napjaink jól ismert figurája, a nevető Buddha. Ez egy olyan kőből, fémből, agyagból vagy fából készült szobor, mely a nagy vallásalapítót egy palásttal borított, mosolygó vagy nevető, tömzsi, kopasz emberként, nagy fedetlen pocakkal jeleníti meg. Úgy tartják ugyanis, hogy ez a figura a boldogságot, jó szerencsét és a bőséget szimbolizálja. A hiedelem szerint, ha az ember megdörzsöli a nevető Buddha hasát, a szobor jólétet, vagyont, prosperitást hoz számára. A nevető Buddha egyúttal a vendéglősök, szerencsejövendölők és a kocsmárosok védőszentje is, azaz, amikor ember túl sokat eszik, vagy iszik, a barátai viccesen ezt a nevető Buddha erejének tulajdonítják.
Mindannyian tapasztalhattuk, hogy az egyes emberek gyakran különböző magánhangzókat hallatnak, amikor nevetnek. Az ember nevetése sokat elárul a jelleméről, személyiségéről, a nevetés hangjának megfigyelésével különböző következtetésekre juthatunk. Azok az emberek, akik az „A” magánhangzót ismételgetve (hahaha) nevetnek nyílt, becsületes, a zsivajt és az izgalmat kedvelő emberek, bár gyakran szeszélyes, változékony természetűek. Az „E”-vel nevetés (hehehe) a flegmatikus és melankolikus személyes sajátossága. „I”-vel (hihihi) általában a gyermekek, vagy a naiv, szolgálatkész, gyengéd, szégyenlős és határozatlan emberek nevetnek. Az „O” magánhangzó hallatása nevetés közben (hohoho) a nagylelkűség és a merészség jele. Ha lehetséges, azonban kerüljük el azokat, akik nevetése az „U” hangra épül (huhuhu), az ilyen személyek elvtelen, immorális emberek.
A babonások szerint (de egyes fiziognómusok is ezt állítják), ha egy lány összezárt fogakkal nevet, az a flörtnek a jele. Régi hiedelem, hogy veszekedés várható, ha az ember addig nevet, míg a szemei könnybe nem lábadnak. Skóciában, ha valaki váratlanul - minden ok nélkül - elnevette magát, egykoron a halál előjelének tartották. „Ön meg fog halni!” - szólt ilyenkor a figyelmeztetés. Turkesztánban az ortodox/puritán iszlámhívők sohasem nevetnek, mert úgy tudják, hogy Abu Hanifa, a híres muzulmán hittudós szerint nevetés az, ami miatt fél Ázsia elveszett a muszlim hit számára.
A társasági szokásokra is figyelemmel lévő fiziognómiai megállapítások alapján a nevetés segíthet a különböző embertípusok megkülönböztetésében. Másként nevet ugyanis az együgyű ember, és másként a bölcs. Más a nevetése a gyávának és más a bátornak. Különböző a buta és az intelligens ember, a szélhámos és a becsületes ember nevetése egymástól, mert nem mindegy, hogy valaki: kacarászik, röhécsel, röhigcsél, nevetgérezik, kacarászik, röhicsel, heherészik, vihorászik, kuncog, viháncol, pukkadozik, hahotázik, röhög, nyerít, vihog, vigyorog, nyihog, göcög, kacag, nevetgél vagy hangtalanul mosolyog. És ekkor még az érzelmeket, hangulatot kifejező erőltetett, fanyar, falrengető, gúnyos, jóízű, kaján, kárörvendő, kényszeredett stb. nevetésről még nem is beszéltünk. Ha a jellemzésekből bárki a rokonára, partnerére, kollégájára ismert, az csak a véletlen műve. Naiv elképzelés ítéletet alkotni csupán testi jelekből, uniformizált arcvonásokból, arckifejezésekből. Bármennyire is meggyőzőek a fiziognómia megállapításai, ne feledjük, hogy a látszat néha csal! Mert, ahogy mint Eddington mondja: „Kérhetetlen törvénye a külvilággal való kapcsolatunknak, hogy minden, amit megismerhetünk, átalakul a megismerés folyamán.”
A nevetéssel számtalan kifejezés, szólásmondás ismert, melyek jelentése nem szorul magyarázatra. Íme néhány közülük: aki pénteken nevet, vasárnap sírni fog; a nagy nevetésnek sírás a vége, az nevet legjobban, aki a végén nevet; arcára fagy a nevetés; egyik szeme sír, a másik meg nevet; kibuggyan (kitör) belőle a nevetés, kifekszik/fuldoklik/gurul a nevetéstől; a hasát fogja nevettében; betegre vagy hülyére neveti magát; úgy nevet, hogy a könnyei potyognak; fetreng/dől/kipukkad a röhögéstől; halálra röhögi magát; röhög, mint ló az abrakra; betegre röhögi magát; somolyog a bajusza alatt; bazsalyog, mint a tótrózsa; mosolyog, mint pék kutyája a zsemlére; fülig szalad a szája, körbevigyorogja a fejét; úgy kacag, hogy majdnem megpukkad; vihog, mint a fakutya; vigyorog, mint egy fogpasztareklám/egy jóllakott napközis, vagy mint a vadalma; vigyorex tablettát vett be. A közbeszédben gyakran használt a „nevetnem kell”, „nevetni fogsz” szófordulat. „Ne nevess, mert kifut a leves! Majd elmegy kedve a nevetéstől! Ez nem nevetnivaló!” - szólnak a jól ismert figyelmeztetések.
Mindezek után nem véletlen, hogy a nevetés nem egy neves írót, a vele kapcsolatos gondolatainak megfogalmazására, aforizma alkotására ihletett:
”A bajban bátor légy! A veszélyt kikacagó lebíró nevetés nagy erő.” Valluvar (450? k), a Tirukkural című tamil aforizmagyűjtemény állítólagos szerzője
“(…) megdöglök, ha nem röhöghetek (…)” Moliére (1622-1695) francia vígjátékíró
“Ne várjunk a nevetéssel, amíg boldogok leszünk, mert különben félő, hogy meghalunk, anélkül, hogy nevettünk volna.” La Bruyére (1645-1696) francia moralista
“Életünk napjai közül egyik sem annyira kárba veszett, mint az, amelyen nem nevettünk.” Chamfort (1741-1794) francia moralista író
“Ha kacagok a földi dolgokon, azért van, hogy ne sírjak (…)” Byron (1788-1824), angol költő
“A legvidámabb nevetés: kinevetni azokat, akik bennünket kinevetnek.” Kljucsevszkij (1841-1911), orosz történész
“(…) szeretnék egy kicsit nevetni is. És nem tudok nevetni, ha röhögtetnek.” Karinthy Frigyes (1887-1938), író
