A csípős csalán jól ismert gyógynövény, nemi serkentőszer és ehető étel

A vetések szélén, parlagon hagyott földeken, utak mentén, árkok partján, réteken, vízparti ligetekben, lápos helyeken, akácos erdőkben, házak kertjeiben mindenütt megterem az éles fullánkszerű szőrökkel fogazott csalán.

Régóta ismeretes róla, hogy értékes gyógynövény, a gyökerétől kezdve, a szárán, levelein keresztül, egészen a virágjáig, minden része felhasználható. A csalán kiváló vértisztító és vérképző növény, kedvező hatással van a hasnyálmirigyre, és a belőle főzött tea lejjebb nyomja a vércukorszintet.

Gyökere és levelei gyulladáscsökkentő és erősítő hatásúak. Ellenállóvá teszi a szervezetet. Segít köszvényes és reumás panaszok esetén. Leveleit gyakran alkalmazzák epe- és májbántalmakra is.

Gyógynövényként kismamák részére ajánlják, mert tejszaporító. Azt is feltételezik, hogy rendszeres fogyasztása a rák kialakulásának veszélyét csökkentheti. A belőle kipréselt nedv nagyon jó a tavaszi tisztítókúrához, mert tőle a szervezet felpezsdül. Ráadásul még a hajnövekedést is serkenti.

Szárított zöldjéből készült főzetét vér- és vesebaj, tüdőnyálkásodás esetén alkalmazzák. Állítólag a szamárköhögés ellen is jó hatású. A csalánfőzettel való gőzölés pedig a külsőleg fülzúgással, fejfájással járó, a léghuzattól származó fülbaj esetén javallott. A frissen szedett növényt reuma és köszvény ellen használják úgy, hogy az érzékeny testrészt, naponta egyszer megveregetik vele.

Érintése azonban meglehetősen kellemetlen, ugyanis a fullánk csalánszőrök behatolnak a bőrbe, és a bennük lévő erősen ingerlő hangyasav miatt, heves viszketést, égető fájdalmat okoznak. A csaláncsípésnek e tulajdonságát már az ókor óta nemi serkentőszerként használják. A szexuális partner meztelen testét, a szeméremtájékon, addig verik friss csalán nyalábbal, amíg be nem áll az erekció, illetve a vaginanyílás, vagy a végbél környékén a kéjes érzet.

Afrodiziákumként tartják számon még a növényből készült különféle szereket is, a csalánkúrát, a magjaiból készült teát. A gyökeréből készült kivonat elősegíti a tesztoszteron képződését. Kenőcsben alkalmazva izgató és erősítő szer, szárított magvait pedig elszívják.

A középkorban a kendert helyettesítették vele, fonalat és gyenge minőségű szövetet készítettek belőle. A cukrászok - mint ártalmatlan zöld festéket - a csalánlevélből előállított levélzöldet használták fel sokféle cukorka és sütemény színezésére.

A csalán a konyhában is megállja a helyét, ételként ugyancsak hasznosítható. A fiatal, zsenge hajtásaiból leves, főzelék készíthető, de lekvár helyett megtölthetjük vele a derelyét, és salátának is jó lehet. Az összeturmixolt csalánnal „dúsított" joghurt vagy kefir kúraszerűen fogyasztható ital. Az apróra vágott csalánlevelek körözöttbe vagy más kenhető szendvicskrémbe keverhetők.

Népszerűségét jelzi, hogy a csalán közmondásainkba, szólásainkba is bekerült. Közismert népi „bölcsesség” a csalánba nem üt a ménkű, vagyis a mennykő, ami azt jelenti, hogy a hitvány, rossz embert elkerüli a baj, a szerencsétlenség, nem kell őt félteni. Egy másik elterjedt szólás-mondás szerint „Könnyű más falloszával (hímtagjával) a csalánt verni”. Ez a meglehetősen durva, de kifejező fogalmazás jelentése, hogy könnyű mással végeztetni a kellemetlen dolgot; más baját nem érzi az ember. A „csalánra hugyozott” szleng kifejezés pedig azt jelenti, hogy nem várt kínos helyzetbe került.