Rosta Erzsébet weboldala


Tagadhatatlan tény, hogy a fiziológiai körülmények, az élettani feltételek nemcsak a közérzetünkre, de gyakran az álmainkra is hatással vannak. Ennek már az ókor - „álomfejtésre szakosodott” - gyógyítói, kuruzslói is tudatában voltak, ugyanis mielőtt az álomból levonták volna a következtetéseiket, számításba vették a szervek működését, az alvó testhelyzetét, az alvás kezdetét, időtartamát, napját, sőt az évszakát is.

Nem véletlen tehát, hogy a 8. században élt - álomfejtéssel is foglalkozó - muszlim orvos, Ibn Sirin elképzelését követve, a francia Moreau de la Sarthe (1771-1826) és Maine de Biran (1766-1824) az álmoknak két osztályát különböztette meg. Az egyikbe a betegségtől, gyengélkedéstől, a külső feltételektől független - vagyis csak az oneiromantia (álomjóslás) számára érdekes - intuitív álmok kerültek, míg a másikba a speciális feltételekhez, patológiai vagy egyéb körülményekhez kapcsolódó, illetőleg az ezeknek tulajdonítható érzelmi vagy organikus eredetű álmokat sorolták.

Ami az utóbbiakat illeti, mivel a legtöbbjüket valamelyik szerv kóros állapota okozza, nemcsak a misztikus és okkult témák iránt vonzódók körében tarthatnak érdeklődésre, ugyanis „megfejtésüknek” gyakorlati hasznuk lehet, ráadásul a belőlük levont következtetések ellenőrizhetők is. A jelentőségük abban áll, hogy az álmodó számára felfedhetnek valami rosszat (kezdődő szervi problémát, lappangó kórt), amire előzőleg nem is gyanakodott. És ezekben a különös esetekben - egy alaposabb vizsgálat érdekében - a paciens sokszor még időben doktorhoz fordulhat.

Ugyanis nemcsak a súlyos betegségek, hanem a legcsekélyebb gyengélkedések is sajátos álmokat okozhatnak. Sajnos azonban ezeknek a diagnosztikai értékük meglehetősen bizonytalan, nem tudjuk, milyen kapcsolatban állnak a fekvési helyzettel és az alvást befolyásoló egyéb külső feltételekkel. Az viszont valószínűleg nem tévedés, hogy a szervezetet megviselő betegség olyan álmokat vált ki, melyek többé-kevésbé direkt kapcsolatban vannak a kór által érintett szervvel.

Például a szív és a nagy vénák szervi elváltozásai - olykor már a nyilvánvaló megjelenésük előtt - balsejtelemmel kísért fájdalmas álmokban vagy rémálmokban jelentkeznek. Ha ezek gyakran ismétlődnek, egy súlyos kóros elváltozás jeleinek tekinthetjük őket, melyet már nagyon nehéz, ha nem lehetetlen megelőzni. Amikor a kór ténylegessé válik, az álmok nagyon rövidek, főként az alvás első szakaszában jelennek meg, és többnyire gyors felébredés követi őket. Általában - mondhatni, majdnem mindig - a korai haláltól, vagy más tragikus következményektől való félelemmel járnak együtt.

Számos orvos megfigyelése szerint az agyvérzést, mely a fejben fellépő hirtelen vértolulás következménye, időnként tűzvészről vagy gyilkosságokról szóló álmok jelzik előre. Minél hangsúlyosabbak és részletesebbek ezek az álmok, annál inkább oda kell figyelni rájuk. Különösen a neurózis, és az elmebaj bevezető szakaszában, az álmok olykor annyira bizarr és furcsa karaktert öltenek, hogy felkeltik a doktor gyanakvását. Az őrültséget - mielőtt határozottan megmutatkozna - nagyon gyakran a legrosszabb rémálmok előzik meg.

Azonban az álmok jóval gyakrabban követik a betegséget, mint ahányszor megelőzik. A lázas betegek álmukban sokszor borzasztó szomjúságot éreznek, melyet képtelenek csillapítani. Vannak, akik arról álmodnak, hogy amputálták a lábukat, vagy kővé vált a végtagjuk, és bénultan ébrednek, vagy bénává válnak néhány napon belül. Valamelyik belső szerv hőmérsékletének megváltozása, tartós összepréselődése időnként az álomban is hasonló érzésekkel jár. Conrad Gessner (1516-1665) svájci orvost állítólag álmában az oldalán megmarta egy kígyó, aki a kérdéses helyen hamarosan felismerte a lépfene jeleit, mely azután 5 nap alatt elvitte. Arnauld de Villeneuve (1238-1311) francia orvos, alkimista lábát pedig egy vipera marta meg, és nemsokára daganatos gyomorfekélye lett. Miként ezekből a példákból is látható, az álmok majdnem mindegyike valamilyen kóros állapottal kapcsolatos rémálom.

Depresszióban az álmok rendszerint szomorúak és nyomasztóak, időnként az ember izzadtságban fürödve és könnyezve ébred belőlük. A rögeszmére a vidám, mosolyra fakasztó álmok a jellemzőek, a mániás elmezavarban szenvedők álmai meglehetősen furcsák és többnyire összefüggéstelenek, míg a demens és imbecillis betegek ritkán álmodnak, s az álmaik múlandóak. A legborzasztóbb rémálmok mindegyike a szív- és az agy nagyereinek vagy a légzőszervek betegségeinek a megnyilvánulásai. Nagyjából ez az a határ, ameddig a nyugati orvoslás elment a kérdésben.

A hagyományos hindu és a kínai gyógyászat azonban nem elégedett meg ennyivel, évszázadokon át tanulmányozták az álmokat, hogy információkat nyerjenek belőlük a betegségek helyes diagnózisához. Rendszerükben az álmok öt osztályba vannak besorolva, melyek az öt nagy belső szervnek - ezek a szív, tüdők, vesék, lép és a máj - felelnek meg. Az alábbiakban röviden összegezzük az egyes belső szervek működési zavarával kapcsolatos különféle álmokat:

I. Szellemek, szörnyek, rémalakok álma - a szív gyenge funkcionálását mutatja, melynek valószínű oka az erek eltömődöttsége. Tűz, lángok, füst álma - a szívműködés zavarának a jele, mely szédüléssel, a véráramlás gyengeségével jár együtt a szívritmus lelassulása miatt. Olykor kiéhezettségre, enerváltságra is utalhat.

II. Küzdelmek, háború, fegyverek, katonák álma - a tüdő működési zavarának, a mellkasi teltségnek a jelei. Síkságok, tenger, vidék, nehéz utak és utazások álma - a szív gyengeségét, az életerő, a lelkesedés hiányát jelzik.

III. Igen nagy fáradtság, kimerültség vagy vesefájdalom érzésének álma - a vese működési zavarára figyelmeztet, feltehetően a csatornák telítettek. Álom, melyben az ember rúgkapál a vízben és vízbefúlás fenyegeti - a veseproblémát hiányos- vagy alultápláltság okozza.

IV. Dalok, ünnepségek, zene, szórakozás álma - a lép nem megfelelő funkcionálásának a jele, telített kivezető csövek. Veszélyes helyzetek, csaták, veszekedések, étkezések - rendellenes lépműködés, gyengélkedés alultápláltság miatt.

V. Sűrű, átjárhatatlan erdők, meredek hegyoldalak, fák álma - a máj működési zavarának a jelei, jóllakottság. Fű, pázsit, bokrok, rétek, mezők álma az elégtelen májfunkció jele, alultápláltság. Végezetül a patakok, csörgedező források, vízesések álmát a vérszegénység; míg a gyilkosságokat, akasztásokat, fojtogatásokat tartalmazókét az asztmás fulladás magyarázza.


Láthatjuk, hogy az álmok által készített diagnózis sok tekintetben hasonló a nyugati orvosokéhoz, csak kissé részletesebb. Általánosan felismert, hogy a közelgő halál érzésével kísért, fájdalmas rémálmok, fulladásos álmok az agy és a szív nagyereinek vértolulását - az infarktus vagy az agyvérzés veszélyét - tárják fel. A baj azonban megelőzhető, ugyanis az álmok jelzik az életmódváltás szükségességét. Hasonló a helyzet a gyakori - teljes vagy részleges - bénulásos álmok esetében is, melyek a keringési problémákat jelzik.


[Forrás: The Encyclopedia of Occult Sciences, New York 1939, M. McBride and Company]