Hutchinson a kutatásai során vizsgálta, milyen a delták (dombok) helyzete és kapcsolata a közeli kézjellemzőkkel, illetve a dombok fölötti ujjakkal. Úgy gondolta, hogy a delták ideális elhelyezkedése az, ha az ujjak alatt, az ujj középvonalának meghosszabbításán találhatók, kivéve a kisujjat, ahol az a jó, ha a delta a felezővonalon, de a kisujj belső oldalán helyezkedik el.
Dukes szerint a delták (trirádiuszok) középpontja képezi a karakterológiai jelentőséggel rendelkező geográfiai helyek, a tenyéri dombok csúcsát. Az ujjlenyomatokhoz hasonlóan, a tenyéren található rajzolatok is felveszik annak a területnek a jellemzőit, amelyen fekszenek, vagy amely terület felé irányulnak, illetve dőlnek.
A dombok gyakorta elcsúsznak egymástól. Ebben az esetben annak a bolygónak a hatása érvényesül, amelyik felé eltolódott a domb.
Benham írja, ha az ujj alatt a domb el van tolódva, az eltolódás iránya és mértéke felhasználható az egyén karakterére ható befolyások jelzésére.
Néha két domb egybeolvadhat. Ez legtöbbször a Jupiter- és a Szaturnusz-domboknál figyelhető meg. Az összekapcsolódó domboknál is kialakul egy irányító, domináns hatás. Például, ha valakinek a Merkúr-dombja egybeolvadt a Mars-dombbal, akkor az illető gyors észjárású, élcelődő, gunyoros ember; tehát látható, noha a Merkúr befolyása a markánsabb, de a Mars hatása is jelentős.
A palmisztria klasszikusai szerint mégis a legelőnyösebb, ha a dombok valamennyien megvannak és a helyükön találhatók, mert ebből - ha más rossz nem figyelhető meg - többnyire sikeres életre, jólétre és boldogságra lehet következtetni.
Broekman a domb helyének pontos meghatározására egy könnyű módszert ajánl. Mint írja, mindegyik ujj alatt a borrajzolatban egy spirál található. E spirál gerincének helyzete jelzi, hogy a domb centrális vagy eltolódott helyzetű-e. A domb tulajdonságok akkor erősek, ha a gerinc centrálisan az ujjak alatt, azaz az ujj középvonalának meghosszabbításán található.
A gerinc eltolódása gyengíti a dombot. A módosítás típusa hasonló az ujjak elhajlásához (jobbra vagy balra): amelyik domb felé tolódik el a gerinc, annak a jellemzőit veszi fel bizonyos mértékben a kéz.
Altman példaként a Szaturnusz-dombot emeli ki, arra utalva, hogy ha ennek a dombnak a csúcsa az Apolló-domb (Nap-domb) felé tolódik el, úgy a karakterben az Apolló-domb jellemzői fognak érvényesülni.
Nem minden domb esetén találunk gerincet, vagy spirált. A Hold-dombot nem jelzi spirál szimbolika, a Vénusz- és a Mars-domb pedig csak területek elnevezései, azonban nagy jelentőségűek a karakter szempontjából.
A fő érdeklődési terület a domb nevével jelzett terület a kézen, és az erő, vagy energia, melyet a központi vagy a legfejlettebb domb ad a karakterhez.
A karaktertípusok hét fő osztályba sorolhatók, attól függően, hogy a kézen melyik domb emelkedik a többi fölé. Tiszta típus a Jupiter, Szaturnusz, Nap, Merkúr, Mars, Hold, Vénusz. Ám a valóságban ritkán találkozni tiszta típussal, általában a valamelyik tiszta típushoz közelálló kéz a jellemző.
Katakkar leírásában a dombok idegekkel behálózott puha és érzékeny párnák, melyek magasra emelkednek a tenyérből. Ezen idegek centrumát a domb csúcsának nevezi. Ezek a dombcsúcsok bizonyos fizikai és mentális képességeket, tulajdonságokat mutatnak, az individuumot a legfejlettebb domb vagy dombok által hordozott tulajdonságok irányítják.
A kéz dombjainak tanulmányozását kiemelten fontosnak tartja, mivel magyarázatot adnak a legfontosabb jellemzőkre, a temperamentumra, hajlamokra, rokonszenvre, ellenszenvre, valamint a szubjektum egészségi állapotáról is tájékoztatnak. A dombok árulkodnak a vérmérsékletről is, esetleg jelezhetik a további vizsgálatok szükségességét. Elmondható, hogy a dombok biológiai, pszichológiai és patológiai jelentőséggel bírnak.
