A kezek pszicho-fiziológiai vizsgálatai terén elsősorban a 20. század elején munkálkodó N. Vashide (N. Vashide: Esszé a kéz pszichológiájáról, 1909.) és az 1930-as években praktizáló pszichiáter, Dr. Ernst Kretschmer (Ernst Kretschmer: Testalkat és karakter, 1931.), valamint Dr. Charlotte Wolf tevékenysége érdemel kiemelést, akik valamennyien a kézolvasás tudományos megalapozásán fáradoztak. Kretschmer német pszichiáter új tudományos szempontokat tárt fel, amikor kimutatta, hogy az általa meghatározott három kretschmeri testtípushoz (leptoszom = sovány, gyenge; atletikus = izmos, kisportolt; piknikus = hízásra hajlamos) mindig és kizárólag csak a rá jellemző kéztípus tartozhat.
Dr. Adolf Friedmann, Tübingen és Freiburg egyetemeinek professzora szerint a kretschmeri típusoknál megfigyelhető kézanomáliák bizonyos betegségekről árulkodhatnak (Adolph Friedemann: Kézfelépítés és pszichózis,1928.), de egyes jellegzetességek szellemi, mentális problémákra - például skizofréniára vagy mániákus depresszióra - is utalhatnak.
Friedmann még a normális kezeknél is megfigyelt bizonyos összefüggéseket a kéz milyensége és a mentális típusok között. Így például egy puha kéz minden esetben aggodalmaskodó, félénk embert jelképez, aki gyakran hajlamos a hipochondriára. Eckstein pedig a bőr szerkezetének osztályozása közben jutott arra a megállapításra, hogy a bőrt - a karakterológiai vizsgálatokon túl - diagnosztikai célokra is fel lehet használni. Például a feltűnően fehér kéz vérszegénységre utal, míg a rózsaszínű kéz normális vérkeringést jelzi.
Dr. Charlotte Wolff az 1940-es években kiadott munkájában (Wolff, Charlotte: Az emberi kéz, 1943.) összegezte pszichológiai és statisztikai vizsgálatait, amelyben a kézformák és a kézvonalak alapján a különböző jellemtípusok és bizonyos betegségek között határozott korrelációt fedezett fel.
Dr. Scheimann szerint a neurotikus hajlam lehetőségét a következő sajátosságok jelzik: eltolódott axiális trirádiuszok (ujjak alatti dombok), örvények és hurkok a Hold dombon; összetett bőrrajzolatok az ujjakon és a Vénusz-dombon; valamint a széttöredezett vagy rosszul formált - "gyöngysor" néven ismert (Lásd az ábrát!) - ujjbegyi bőrbarázdák.
William J. Babler megfigyelte, hogy a bőr felhámjának bizonyos mintázatai nagyobb gyakorisággal jelennek meg, ha a magzatot a terhesség alatt rubeóla, citomegalovírus-fertőzés és alkoholos károsodás érte. Ha ez igaz a tenyérredők szokatlan korai megjelenésével járó esetekre is, akkor ez alátámasztja azt a hipotézist, hogy bármely genetikai tényező korai megjelenése szerepet játszik a felhámi barázda mintázatok kialakulásában.
Vizsgálatai során azt is észrevette, hogy összefüggés van az ujjpárna alakja és a felhám barázda-konfigurációja között. Különösen a lapos párnák és az örvénymintázatok között volt szoros kapcsolat. Emellett a disztális ujjperc (körömperc) alakja és mintázata, valamint a kéz csontozata és a bőrbarázdák dimenziói között is jelentős korrelációt talált. A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a rövid körömpercek, vagy a csontos rész megrövidülése (brachydactilia) miatt rövid ujjak esetén gyakoribb az íves ujjlenyomat-rajzolatok előfordulása.
Campbell azt tapasztalta, hogy azok, akiknek a kezén a csukló és a fejvonal között egy keresztirányú vonal található hurkokkal, amely a jobb kézen a kéz ulnáris élétől (a singcsonttól) a ténár vagyis a hüvelykujjpárna éléig fut, és esetleg a bal kézen azonos magasságban a kéz közepén érinti a ténár élét, hajlamosak a gyomorbántalmakra (pl. gyomorgörcsök kialakulására), amikor konfrontációra vagy vitára kényszerülnek.
A rajzolat elhelyezkedése - a jobb vagy a bal kézen - segít annak az eldöntésében, hogy melyek azok a jellemző élettevékenységek, szituációk, amelyekben ez a hajlam nagyobb valószínűséggel fog érvényre jutni. Persze ezt az is befolyásolja, hogy a megelőző időszakban a személyes kapcsolatokat az agynak mely része irányította, kontrollálta túlnyomó részben. Ez utóbbi gyakran a kezekből is meghatározható egy kiegészítő nyomásérzékenységi vizsgálat segítségével.
Azt is megfigyelte, hogy azok a személyeknek, akiknek a középső ujján rossz az ujjlenyomat, melynek jellemzője, hogy az ujjlenyomat-rajzolat megszakadt és semmilyen típust, alakzatot nem képez, valószínűleg egyensúlyi problémájuk van, amikor becsukják a szemüket, és gondjuk lehet a helymeghatározással, tájékozódással is.
Campbell szerint azoknak a személyek, akiknek a brachydactilia miatt a kisujjuk középső perce veleszületetten feltűnően rövid, nehezükre esik a halk beszéd, azaz a barátságos társalgás. Ez jó lehet szerepjátszás esetén, azonban kudarchoz vezet az olyan helyzetekben, amikor a "barátságosság" szigorú előírás.
Megállapította továbbá, hogy azok az emberek, akiknek a gyűrűsujjain a tőpercek teltek, jó házigazdák vagy háziasszonyok, és szeretik a vendéglátást, míg azok, akiknek ugyanezen ujjuk alsó perce lapos, inkább vendéglőbe hívják meg a barátaikat.