Az aktív kéz azonosítása nem jelent különösebb gondot, a jobbkezesek aktív keze a jobb kéz, a passzív pedig a bal kéz, a balkezeseknél fordított a helyzet. Általában az aktív kéz az, amelyikkel írunk. (Az csak elvétve fordul elő, hogy valaki mindkét kezét egyforma ügyesen használja.)
Az aszimmetrikus kézmintázat jelentőségét már Hutchinson is felismerte, hiszen a bőrrajzolat-típus helyétől függően különbséget tett a viselkedési jellemzők között. Így például egy jobbkezes ember aktív kezének mutató ujján található hurok olyan személyt jelzett számára, aki változatosan, többféle módon képes rögtönözni és cselekedni.
Ha viszont a jobbkezes ember aktív kezének mutatóujján egy ívet vagy egy örvényt talált, miközben a passzív keze mutató ujján hurkot figyelt meg, az illetőről tudni vélte, hogy még az állandó akadályok, nehézségek közepette is nagy valószínűséggel megtalálja az útját, képes zöld ágra vergődni.
Ed Campbell megfigyelései szerint a bal kéz (passzív kéz) jelei - néhány balkezes vagy vegyes kéztípusú ember kivételével - szorosabb kapcsolatban állnak az élet személyes, érzéki, érzelmes oldalával, az otthonnal, a tápláló, nevelő családdal, mint a jobb kéz (aktív kéz) hasonló mintázatai. Az aktív kéz esetében ezek a jelek inkább az egyén túlélésére és biztonságára - ideértve a "fészekrakást" is - irányuló cselekvéseivel kapcsolatosak.
A. C. Bogle, E, T. Reed és R. J. Rose 1994-ben publikált orvosi tanulmányukban az egypetéjű ikrek tenyérmintázataival kapcsolatos vizsgálataikról számoltak be. Megállapították, hogy azok az egypetéjű ikrek, akiknek a jobb és a bal kéz mintázata aszimmetrikusan eltért egymástól, jobban ellenálltak a genetikai ártalmaknak, viszont sokkal nagyobb valószínűséggel szenvedtek környezeti bajoktól, mint azok a társaik, akiknek a jobb- és bal kezük mintázata szimmetrikus volt. Vizsgálatuk alapján arra következtettek, hogy a szimmetrikus tenyérmintázatú ikrek gyengébb genetikai ellenálló képességgel rendelkeztek a környezeti tényezőkkel szemben, mint az aszimmetrikus mintázatokkal bíró ikertársaik. Az utóbbiak viszont a külső környezeti stresszel szemben mutattak nagyobb fejlődési érzékenységet. Kutatásaik eredményeit összegezve megállapították, hogy azok a személyek, akiknek a keze aszimmetrikus mintázatot mutat, gyakran szenvednek idegességtől és/vagy depressziótól.
Következtetéseik az aktív és a passzív kezek mutató és középső ujjai alatt található delták (dombok) középpontjai közötti bőrbarázda vonalak megszámlálásán és a kapott számok összehasonlításán alapultak. Tanulmányukban akkor beszéltek aszimmetriáról, amikor a jobb- és a bal kéz barázdáinak számában a különbség 7 vagy több volt. Szimmetriának nevezték azt a szituációt, amikor a különbség a barázdák számában nem haladta meg a 3-at. (A szerzők megjegyezték, hogy ezek a számok a nem egypetéjű ikrek esetében mások lehetnek.
W. Hirsch és J. U. Schweichel megerősítették azt a feltevést, miszerint a mutatóujj és a középső ujj párnái már a magzati élet második hónapjában láthatók. A párnák (dombok) fejlettsége, szimmetrikus vagy aszimmetrikus volta alapján kimutatták, hogy milyen ujjlenyomat-mintázat kialakulása várható. Szimmetrikus párnák esetén örvények, aszimmetrikus párnáknál hurkok, gyengén fejlett párnák esetében pedig ívek kialakulása a jellemző. Jelezték, hogy bár a párnák alakja genetikailag meghatározott, a környezeti hatások következtében módosulhatnak.
