Ankarát most a várost elkerülő autópályán hagyjuk magunk mögött, enni, pihenni csupán egy-egy parkolóban állunk meg. Kényelmes tempóban egészen Düczéig sikerül leérnünk. Ugyanabban a szállodában, sőt ugyanabban a szobában kapunk helyet, ahol előzőleg megszálltunk. Az úton végig szigorúan ellenőriznek a rendőrök, keményen megbüntetik a szabálytalankodókat, elsősorban a gyorshajtókat, meg a táblával tiltott helyen előzőket. Bár az útikönyvek — sőt nagyobbrészt a kamionosok is — általában rémisztőnek festik le a török közlekedést, tanúsíthatjuk, nem ilyen borzasztó a helyzet. Természetesen ez megítélés dolga, attól is függ, honnan érkezik az autós, hiszen azokat a manővereket, amelyeket odafelé kockáztatóan veszélyesnek ítéltünk, Indiából visszafelé, Pakisztánnal és Iránnal a hátunk mögött, már-már megfontoltnak, biztonságosnak minősítjük. Aki szájára meri venni a török vezetőket, annak mindenesetre ajánljuk, hogy előbb feltétlenül ismerkedjen meg a pakisztáni közlekedéssel.
Elhagyva a hegyeket a Boszporusz-hídig meg sem állunk, Isztanbult viszont ezúttal nem tudjuk kihagyni. Számunkra azonban mintha csalódást okozna, fülünknek már túl sok a zaj, szemünknek túl nagy a nyüzsgés, zavar az óváros zsibvására, ahol a turistáknak számlálatlanul kínálják a bóvlit, a giccset. Kárpótlásként egy kicsit gyönyörködünk a lenyűgöző műemlékekben; ámulva nézzük a széles kupolájú moszkokat, a karcsú minareteket, a legattraktívabb csoda azonban talán mégis az Aja Szófia. Ez az impozáns mecset eredetileg a keresztények legnagyobb temploma volt. A hatalmas Szent Bölcsesség bazilikát az utolsó bizánci császár, Justitianus építtette, merész vonalú kupolája — 538-ban egy földrengés következtében — beomlott, később az újjáépített templomot 563-ban másodszor is felszentelték. Több mint négyszáz év telt el azóta, hogy a keresztet felváltotta a félhold, minaretjei immár négy évszázada az iszlám nagyságát hirdetik.
A centrumban magyarul beszélő török nepperek vesznek körül, egyikük a Karcsi bazárjának névjegyét nyomja a kezembe, rajta a következő szöveg:
„Kedves vendegem! Ütmutatö — amennyiben istanbulba erkeznek es telefonun hivnak, tudok maguknak segitení.... KARCSI Leder fabrik ékszer bör és irha. Üzletünkben kiválö minöségü arany ékszerek, osztályon felüli kidolgozásban kaphatök, valamint irha — és börkabátok, készen illetve félkészen .....Kedves vendegem Olcsön van szállodank.... Elöre is tisztelet tel köszönöm...”
Szívesen mennénk tovább, a Topkapi Szerájnál azonban megfeneklünk a járműfolyamban, a szultáni palotaegyüttes környékének forgalma már-már a kalkuttaival vetekszik. Hiába furakodunk kifelé a városból, a tömérdek jármű között nem nagyon tudunk ügyeskedni.