A+ A A-

Irán – Náinban tükörtojást készítek magamnak

  • Közzétéve itt: Autóval a Bengáli-öbölig - Harmadszor Indiában


Iránban négyféle kenyér (nán) kapható, mindegyiket frissen árusítják. A lavas nagyon vékony kenyérféle, azt mondják, hogy hónapokig eláll; a snagak már vastagabb, ovális alakú, mivel kőágyon sütik, jellegzetes kis gödröcskék vannak rajta, vigyázni kell vele, nehogy az ember kőre harapjon; a taftun ropogós, bordázott lepény; a legkiválóbb azonban a barbari, sós héja fényesen rácsozott, akkor a legjobb, amikor még meleg. Egy fátlan, „jól fűtött” parkolóban, a kocsi védelmébe húzódva reggelizünk meg, élvezettel tépünk nagy darabokat a lavasból, mellé paradicsomot, paprikát, sajtot majszolunk. Teli pocakkal Kermánnál kissé elkavarodunk, ám némi érdeklődés után megtaláljuk a helyes utat. Rafszandzsánban nem tudjuk megállni, hogy ne vegyünk pisztáciát, persze jóval drágábban, mint Pakisztánban.

Végre felfedezhetjük egy kicsit Iránt, hiszen a carnet jóvoltából ezúttal nincs kísérőnk. Csak most láttuk, hogy milyen rendezett város Zahedán, nekünk azonban eddig Yazd tetszik a legjobban. Valósággal felüdít tisztaságával ez a - az északi só- és a déli homoksivatag határán épült - virágzó oázisváros. Gyönyörűek fasoros, virágágyas útjai, s itt a mindent elborító homok- és kőtenger közepén különösen hangulatosak az esti díszkivilágításban tündöklő szökőkutak. A város jellemző színe az agyagszín, bár építészeti stílusa egyszerű, hagyományos, ugyanakkor például Zahedán vagy Teherán uniformizáltságával összehasonlítva, egzotikusan egyedi. A lakónegyedek házait magas falak veszik körül, szűk sikátorok szelik keresztül­ kasul a várost. Étterembe itt sem tudunk betérni, az étlapok ugyanis kizárólag perzsa nyelvűek, angolul kevesen tudnak, na meg egyébként sem valószínű, hogy hús nélküli fogást találnánk. Marad a hideg élelem: a szokásos étkeinkhez szőlőt, almát, narancs-sűrítményt, és a változatosság kedvéért most barbarit veszünk. Ez a kenyér jóval ízletesebb, mint az indiai csapáti vagy a pakisztáni roti, de akármilyen finomak is a falatok, agyam a makkal álmodó éhes disznóéhoz hasonlatos, már állandóan azon jár, mi mindent készítek majd otthon: főzök spenótot, bablevest, rántok gombát, karfiolt, sütök köménymagos rozskenyeret, almás-mákos rétest, csinálok egy nagy fazék joghurtot; a legszívesebben azonban egy jó pohár kakaót innék.

A szálláskeresés viszont nem egyszerű feladat, a könyvből kinézett hely közelében megállunk, de nem tudunk átmenni a túloldalra, annyian jönnek. Egy iráni férfi siet segítségünkre, míg megfordulunk, az út közepére állva leállítja a járműveket. A kiválasztott hotelben nincs hely, ám egy fiatalember felajánlja, elvezet egy másikhoz, beül kocsijába s int, hogy kövessük. Amikor már több kilométert megyünk visszafelé, megunjuk a dolgot, és jelezzük, hogy ez nem lesz így jó. Visszafordulunk, s teljesen véletlenül pont annál a neonnal kivilágított mecsetnél állunk meg körülnézni, melynek esti imáját két hónapja a hotelszobánkból hallgathattuk. Örülünk a megtalált hotelnek, megvan a szőrös, fogatlan haverunk is. Asztal helyett az ágyon terítek meg, míg élvezettel nyeljük a falatokat, egyre csak arra gondolunk mennyivel más a közérzetünk, mint Abdival volt. Egészen jól érezzük magunkat.

Készül a tükörtojás NáinbanAz árnyas Yazdot elhagyva Náínban állunk meg először. A parkoló vendéglőjében, miközben Attila hasmenéssel kínlódva kétszer is kimegy az udvarra, tükörtojást készítek magamnak. Eszfahán felé két kézzel kapaszkodom a kormányba, az egyre erősebb termikek bizony olykor alaposan megdobják a kocsit. A városba bevezető úton csodaszép gyümölcsöket - körtét és sárgadinnyét - árulnak. A körte olyan finom, mint amilyennek látszik, ám a dinnye ízetlen, azoknak, melyeket a törökországi Agriban vettünk a közelébe sem jöhet. Ez egyáltalán nem csoda, hisz Eszfahán tartomány elsősorban birsalmájáról és almájáról híres. Egyébként meglepetéssel tapasztaljuk, hogy ebben a száraz, sivatagi országban mennyiféle gyümölcsöt árulnak. Azt mondják, minden megterem itt, délkeleten még ananászt és banánt is termesztenek, nagyon finom a rózsaszínű grape fruitjuk, a shirazi magnélküli szőlőjük, különösen jók a magvak, a pisztácia mellett az iráni mandula és a dió is kiváló.

Majális Eszfahán főterénKocsinkat Eszfahán főterén, az Emám parknál állítjuk le, kicsit sétálunk, finom csokoládéparányt rágcsálva szállodát keresünk. Érdeklődésünkre szinte magától értetődően a méregdrága Abbaszi hotelbe navigálnak bennünket, 170 dollárért - reggeli nélkül - meg is szállhatnánk egy éjszakára. Szerencsére a túloldali Arya hotel alig több mint tizedennyibe kerül. Lakájos szobánk minden kényelmet kielégít, az üvegezett erkély dúsan raffolt csipkefüggönye mögül, mint valaha a háremhölgyek, leshetünk ki a főutcára. Amint lepakolunk, a szobaasszony egy tál hűtött sárgadinnyével kopogtat be. Ez is ugyanolyan ízetlen, mint a miénk, néhány falat legyűrése után izgatottan kerekedünk fel, hogy felfedezzük a várost, hisz a bédekkerünk kellően felcsigázta érdeklődésünket. Eszfahán tartományról azt írja, hogy a külföldiek egybehangzó véleménye szerint ez a legperzsább tartomány, Eszfahánról, a városról pedig azt, hogy nemcsak a műemlékek sokasága és a viszonylag kellemes klímája miatt érzi jól magát itt a turista, hanem valahogy oldottabb a hangulat, az életvitel is könnyedebb, mint másutt Iránban. Ez az a város, ahol érdemes sétálni, járni a bazárt, emberekkel találkozni vagy bóbiskolni valamelyik parkban.

A központi tér, az 500 x 160 méteres téglalap alakú Meidun-é Emám (korábban Meidun-é Sáh) az egyik legnagyobb a világon. Az árnyékos fűben hűsölő családok, mintha csak Szinyei Merse Pál Majálisának alakjai keltek volna életre. Egyikük kebab evésre hívogat minket; nehéz elutasítani kedves invitálásukat, és megértetni velük, hogy mi azért nem eszünk húst, mert vegetáriánusok vagyunk. Ha nem lennénk azok, biztos végigkóstolnánk a kínálatot, sokan állítják ugyanis, hogy Ázsiában a perzsa az egyik legízletesebb konyha. Azonban mint az iszlám országokban általában, Iránban sem elterjedt a vegetarianizmus, még a legszegényebbek is tesznek kis húscsíkokat, húskockákat a rizshez. Vallási okokból disznóhúst nem esznek, főleg bárányt vagy birkát, időnként marhát és borjút fogyasztanak. A csirke nagyon olcsó, - a sült- és grillcsirkéket az utcákon is árusítják - de szívesen egészítik ki étrendjüket kacsával, libával, sőt olykor fácánnal is. Vidéken elterjedtek a kecske-, bivaly- és tevehúsból készült ételek, ez utóbbi azonban még ott is delikátnak számít. Legkedveltebb ételük a cselo kebab; a hosszú, vékony sovány bárányszeleteket éjszaka joghurtban marinálják, majd néhány percig magas hőmérsékleten meggrillezik, végül az elkészült húst felpúpozzák rizzsel.

További olvasnivaló

Szerelmi vágyat keltő gyümölcsök

A gyümölcs a világ minden táján a nőiesség, a termékenység jelképe, ezért gyakorta hasonlítják például a piros ajkat az eperhez, a gömbölyű mellet az almához. De nemcsak egy-egy gyümölcs-alakú...

Folytatás...

A daktiloszkópia története

A személyazonosítás már a történelem kezdete óta fontos kérdésnek számít. Az ókori társadalmak kialakulásával és fejlődésével egyre több esetben merült fel az igény az emberek kilétének megbízható azonosítására. Régóta...

Folytatás...

Süssünk rétest, almást, meggyest, túróst…

A papírvékony rétesről azt mondják, hogy tipikus magyar tészta, ezért lepődtem meg Törökországban a rétestésztába bugyolált túrós tésztán, amit nemcsak megkóstolni volt szerencsém, hanem többször is lakmározhattam belőle. Míg ezt...

Folytatás...

A könyv megszületésének körülményeiről

1987-et írtunk, amikor hozzáfogtam a könyv megírásához. Persze az ötlet megfogantatásakor még nem konyítottam sem a kézhez, sem a tenyérhez, a jóslást pedig akkor és most is távol tartottam magamtól...

Folytatás...

A pillantás

Sokan nem tesznek különbséget a látás és a nézés között, pedig a kettő nem ugyanaz. Mielőtt rátérnénk a pillantás részletes elemzésére, célszerű tisztázni a látás és a nézés közötti...

Folytatás...

Tamarind

Czuczor Gergely és Fogarasi János - A magyar nyelv szótárában található - meghatározása szerint a tamarindfa „kelet-indiai fa, mely hüvelyes gyümölcsöt terem, s ennek belét az oda való lakosok ételekbe...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?